Amikor a Kázmér és Hubáról olvasok, mindig azt írják, "kár bemutatni", "mindenki ismeri", "már mindent leírtak róla", de rendes elemezgetést még nem láttam. Úgyhogy itt az ideje, hogy valaki egy kicsit kivesézze, miért is jó ez.
Nulláról indulunk, akik bennfentesek ugorhatnak egy bekezdést. Kázmér egy élénk fantáziával megáldott rosszcsont, hét-nyolc éves forma kölök, aki rendre rossz fát rak a tűzre. Huba az ő legjobb barátja, amikor csak Kázmér van a színen, akkor valódi tigrisként van ábrázolva, amikor más is ott van, plüssállatként.
Amitől az egész jó: Kázmér nem egy szefós kis Ödönke. Okos gyerek, aki sok elméletet gyárt a világról, legfőképpen azért, hogy kilengéseit igazolja. Az élénk fantáziája gyakran elragadja, külön öröm, hogy ilyenkor mi is azt látjuk, amit ő. Huba megfontoltabb valamivel. Népszerű vélekedés, hogy Kázmér egy kis skizó, és fékező célú önkontrollját a tigris testesíti meg, de a dolgot lehet más oldalról is nézni, a többi ember szimplán nem látja amit ő, mert túlságosan földhözragadtak.
A tartalmazott humor nagyon ízes, de ami ennél is fontosabb, elgondolkodtató, töprengésre késztet. A világgal kapcsolatban sok eredeti gondolat megfogalmazódik. Egyrészt arról milyen gyereknek lenni, és meg nem értettnek lenni. Kázmér ezt nem tekinti katasztrófának, különleges gyerek és ezt tudja is magáról (sőt, túl is gondolja), világos az üzenet, nem kell csüggedni.A látszattal ellentétben hősünk nem negatív figura, inkább szenvedélyének és kíváncsiságának a áldozata.
De a lényeg, hogy a filozófia nem megy a humor rovására. A poénok ízesítésével könnyedén befogadja a gyomor, kiváló szórakozás.
Külön piros pont jár Bill Wattersonnal, hogy a hallatlan népszerűség ellenére sem csábult el, mint Jim Davis Garfielddal. Karaktereit nem silányította képeslapok, hátizsákok és tolltartók mintájának. Respect
Utolsó kommentek