Tudom, tudom, most jelent meg a második rész. De én még csak most olvastam ezt. Szóval következzenek benyomások a Polgárháború első részéről...
A sztori
Az Új Harcosok nevű botcsinálta szuperhősbrigád szarvashibája folytán több száz gyerek leli halálát. Az eset nyomán pedig új rendelet lép életbe, mely szerint minden szuperhősnek fel kell fednie a kormány felé inkognitóját, és a Shield nevű szervezet keretei között folytatni hősi hivatását. A törvény megítélése megosztja a csodabogarakat.
Maga az alapötlet nem a legeredetibb e világon. Csak egy kis lépés választja el a mutáns regisztrációs cucctól, amit az X-Men már 30 éve ellőtt, bár az is igaz, hogy a felépítés és a szereplők reakciói eléggé mások, van aki tiltakozik az adatrögzítés ellen, és van aki egyet ért a regisztrációval. Szóval eltérnek az álláspontok és bazi nagy bunyó kerekedett a dologból.
A grafika remek, McNiven kitett magáért, mind az emóció, mind az akció hűen van ábrázolva. Én a színezésre nem szoktam annyira odafigyelni, de itt a Traffic című film színvilága sejlett fel erőteljesen (persze lehet, hogy csak nekem).
A sztori intenzíven indul, és tartja a tempót. A két pártra szakadt hősök közül mindenkinek logikusan jön a múltjából, hogy melyik oldalra is áll, mindenki hű önmagához.
A karakterek ábrázolása az, ami e képződményt igazán minőségivé emeli. Persze megy a hentelés, de végig a beszélgetések és a szereplők maradnak a figyelem centrumában.
Az érzelmi vonal sem smafu, van néhány nagyon erős jelenet, nagyon komoly feszkóval. A színes szagos külcsín ugye várakozóvá tett, és midőn nekiálltam fel is tettem magamnak a kérdést, nem túlzottak e az elvárásaim? De nem. Az egyik legjobb Marvel anyag, amit valaha olvastam.
Utolsó kommentek