kilencedik művészeti ág

Az első Hellboy gyűjtemény, A pusztítás magja egy elhagyatott angol templomnál indul a második világháború alatt, ahol egy csapat para-nyomozó keres egy csoport nácit, akik több éon korú szörnyek megidézésén fáradoznak éppen serényen. A félresikerült celebrálásnak hála egy démon baba pottyan a világra, akit a rend őrei adoptálnak is azon frissiben.

Mignola egyedi, végletekig éles stílusa jó eszköz a misztikus hangulat megteremtéséhez. Egy igazán képzeletgazdag alkotás a végeredmény, telis-tele ponyva elemekkel: nácik, démonok, gyíkszörnyek, stb...

Szászi Móni és Ilauszky Tamás kooperálva tálalják elénk a Besenyő Család tömény képregényes feldolgozását. A mókafaktor várható mértéke a sztratoszféra magasságában várható. Besenyő Pista bácsi, Bobrján, Margit, Anti-bácsi, hentesek, ufók, stb...Állítólag már szeptemberben.

A Leláncolt koporsó és más mesék Marc Mignola történeteinek gyűjteménye. A sztorikat több forrásból ollózták össze, pl. a Dark Horse presents-ből, vagy a Diamond comics antológiából. Amiben különbözik az eredetiektől az a színezés, ugyanis anno egytől egyig fekete-fehérben jelentek meg, itt meg most pompázhatnak a szivárvány minden színében.

Mignola egy maga felelős mind a rajzokért, mind a történetekért. Érdekesség, hogy egyazon alkotókéz ide vagy oda, a különböző sztorik különböző grafikai stílust kaptak, ez nem szándékolt sokszínűség, hanem pusztán annak a szüleménye, hogy egy alkotó ember különböző életszakaszaiból kerültek egymás mellé.

Nekiálltak képregényt fabrikálni a H.P. Lovecraft fílingű, klasszikus hangulatú horror képregényből, a Lock And Key-ből, de a Fox Stúdió végül zord nemet mondott a pilotra. A képregény kiadója, az IDW azonban nem hagyta ennyiben a dolgot és több rendezvényen és  TV csatornán is házalt a cuccossal. Nem hivatalos források szerint az MTV egyik fejese lát fantáziát a dologba, úgyhogy van miért remélni. A trailer igencsak kecsegtető:

Mindig azon rinyálok, hogy mennyire nem tudja elfoglalni a kilencedik művészeti ág az őt megillető helyet itt a szürkemarhák földjén. A képregényes közélet felpezsgéséhez először is kell egy rendes hely, egy központ, egy origo, avagy centrum. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de rühellem kedvenc képregényeimet egy mamutcég óriásboltjában megvenni, az egész aktusnak valahogy nincs íze-bűze, és olyan emberektől kell ott érdeklődnöm, akik azt sem tudják, a képregény ugrik e, vagy repül.

Egy belga képregényrajzoló, egy bizonyos Peyo valószínűleg nem is sejtette, micsoda világraszóló szenzációba vág bele, amikor nekiállt megalkotni az első szándékból szerintem kissé pszichedelikusnak ható kis kék lények történetét, akiknek a falujában csak egy nő van. Nem is tudtam, hogy a tengerentúlon is sikeresek voltak, de a moziváltozat "ami", úgyhogy így kell legyen. A sztorit szerintem botor módon a mi világunkba helyezték, hogy ez mennyire volt bölcs, majd a moziban kiderül.

Az utóbbi időben azért keresik Hollywoodból képregényfan kis kegyeinket, Hulk, Vasember, Thor, stb...és most értünk el a gyökerekhez, az egyik legősibb szuperhőshez, Amerika Kapitány.

Javában dúl a világháború. Megjelenik Amerikai Kapitány az újságosok polcain, a hadi propaganda részeként. A siker szépnek volt mondható, el is passzoltak belőle jó 200 millió példányt. A képregények gagyiságát feltételező sztereotípiák egyik nagyon komoly okozója a képregényfilmek gagyisága volt, azután az új X-menek és Batmanakkel változott a képlet, a filmesek szépen mégiscsak felnőttek a feladathoz. Itt azért közbevetném, hogy Amerika Kapitány egész karaktere sokkalta többet mondott a kornak amiben született, mint nekünk, érződni azért benne az "elveszett jelentést". Ettől függetlenül a filmnek szíve van, és atmoszférája, amiben el lehet merülni. Szóval aki szórakozni akar menni a moziba, az nem fog csalatkozni...