Országunk relatíve töppedségéhez mérten képregénykultúránk figyelemreméltó. A filmekhez hasonlóan azonban nem a nyugati fősodort majmoljuk, hanem sajátos kis világot alkottunk. Persze ebből nem lehet meggazdagodni, de nem is hinném, hogy ez lebegne az alkotók szeme előtt. És ez a hozzáállás nem is gyengíti a minőséget, sőt inkább erősíti. A Spirál egy minden ízében igényes anyag, a fáma szerint Futaki Attila 1 kk/n-es (kpékocka/nap) sebességgel haladt.
Az atmoszféra szürke, ódon, lepusztult, urbanisztikus. Sötét pszichohorrorral állunk itt szembe, ami berágja magát a fejünkbe és nem ereszti agysejtjeinket. Önmarcangolás, fájdalom, tépelődés, ez a horrornak egy nagyon intelligens formája. A valóság sokszor vegyül víziókkal és lázálmokkal, a sztori ráadásul nem rág a szánkba semmit, többféleképpen értelmezhető, ahány ház, annyi kalács ugyebár.
Amiért igazán ütős, mert emberi gondolatok és emberi érzelmek vannak ábrázolva benne, mindenki a magáénak érezheti, akinek volt már valaha is egy kicsit, szar...Érdemes hozzá Black Sabbathot, vagy Toolt hallgatni.
Utolsó kommentek