Én már azon voltam, hogy a zombi téma lerágott csont (höhöhö), és hogy nemigen lehet már belőle újat kifőzni. E hozzáállás gondolom sejteti, hogy óvatos hümmögések közepette közelítettem meg a Walking Dead - Élőhalottak első részét. Mint kiderült, van új a hab alatt, avagy és mégis mozog a föld.
Mivel a téma lerágott csont, ezért csak nagyon dióhéjban, mik is a fő jellegzetességei egy zombulós hajcihőnek: a holtak járnak és harapnak, akit felszecskáznak az is harap (ha csak meg nem eszik), maroknyi túlélő van, a jelenség váratlanul tör ki, a film/könyv/képregény cselekménye pedig mindig ugyanaz: a kezdeti sokk bemutatása és a néhány kétségbeesett rugdalózás után a reménytelenség elhatalmasodása. Nos volt végre valaki, aki egy hangyaf'sznyit tovább mert gondolkodni...
Olyat azonban még nem nagyon pipáltam, ami hosszabb távon gondolkozik. És ez a Walking Dead nagy erénye. Az első hónapot át is ugorjuk, minek is firtatnánk, hisz ezerszer láttuk, le van sz@rva. Amit viszont kapunk: milyen is az élet egy zombulás utáni világban. Hogyan lehet kisakkozgatni a túlélés praktikáit, és persze, hogy miféle hely is lesz a világ.
Ha ez meg mindig nem lenne elég, itt van még egy speckó: a képregény igencsak mélyen belemerül a pszichologizálásba, hogyan viselkedik az egyén illetve a csoport ha szorul a kapca, milyen törvényeket alakítanak ki a kisebb csoportok egy karhatalom nélküli világban, és persze, hogy mennyire farkasa ember az embernek.
Ötletes már már bravúros fordulatokat tartalmaz WD, amelyek sohasem hatásvadászok, a sztori úgy tud meglepni, hogy nem ránt ki az előzmények sodrából. Minden ízében emberiek a karakterek, így együtt is lehet velük érezni.
A grafikában érdekes fogás a fekete fehérség, ami valahol az irracionalitást hangsúlyozza, amúgy a grafika tisztes iparosmunka, nem akar hivalkodni és elvonni a figyelmet a sztoriról, sőt, éppen hogy beleédesget a misztikus fílingbe.
Így aztán hihetetlen gyorsan elfogy a képregény 144. oldala és fáj a lélek, hogy őszig kell várni a folytatásra.
Utolsó kommentek