A Nero Blanco Comix sorozat harmadik részének külön passzust szentelnék, mert szerintem ez a sorozat legjobban sikerült darabja. No lássuk is a medvét!
Aki még nem tudná e kiadványok mini anotlógiák, pár oldalas hazai képregények füzérei, fekete-fehérben huszon-egynéhány oldalon.
Amúgy nem vadiúj a cucc, ez a hármas számú példány 2008 végén látta meg a napvilágot, a sorozat központi alakja és vissza térő figurája a címadó karakter, bevállalós bizniszmen, nagystílű playboy, higgadt macsó, visszafogott hedonista.
A gyűjtemény első sztorija az övé, a sztorit inkább nem lövöm le, a grafikához annyit fűznék hozzá, hogy nagyon bírom, amikor egy fekete-fehérnek mondott képregény nem a szürke különböző árnyalataival játszik, hanem ténylegesen és kizárólagosan a fenti két színből épül fel.
Ezt követi egy Decrescendo című szösszenet, amely nem is igazán sztorialapú, inkább egy helyzetről meg egy fílingről szól, amire a végén ráhajítanak egy nagy életigazságot, táplálja a szellemet, annyi szent.
Az utolsó két sztori pedig egy hajdanvolt pályázat két munkája. Karistoltam már pár sort nemrégiben egy Mátyás a király című antológiáról, ahol Igazságos királyunk neves történeteit hozták át huszonegyedik századi közegbe. Mindenféle rendű és rangú munka született, humor, igényszint, grafikai stílus, mondanivaló és ezernyi más aspektusban különböző munka került bele. Ebből az antológiából van itt kettő mutatóban, az egyik nagyon jól sikerült a másik kevésbé.
Szóval összességében itt egy gyűjtemény három kiváló és egy közepes képregénnyel, amennyire láttam nem egy vagyon az ára szóval nálam már fel is került a polcra, nem lett a kuka martaléka.
Utolsó kommentek