Van egy spanom, aki kint élt Japánban egy évig. Ő mondta, hogy Magyarországon a Sushi, az köbö olyan, mint Németországban a gulyás. Nem az igazi. Eme példázat lebegett a homloklebenyem mögött, midőn kinyitottam a Keretbe Zárt Világ második részét, tudván, hogy magyar kezek alkotta mangákkal lesz dolgom. Hogy miért nem az elsőt?
Ez akadt a kezembe és kicsit utánanézve jól tudtam, hogy nem követik konzekvensen egymást a sorozat kötetei, így azon nyomban fel is csaptam a keleties hungaro-produktumot.
Tíz történet figyel előttünk, eléggé külön világgal, fílinggel és atmoszférával. Lesz itt folyami pancsolás közben farkasok által inzultált elf, hazáig követő macska, az odaégett kaja réme, beteg romantika, oktatási-rendszer forradalom, katonadolgok, hercegnő, medve, utazás az álmok dimenziójába, hiperaktív nagymama és emberrablás.
Ami az érdekes, hogy itt nem olcsó kópiákról van szó vagy stíluselemek együgyű lemásolásáról. A lényeg a mangás stílus rugalmas értelmezése, ahol valahol akarva, vagy akaratlanul igenis vagy egy kis magyaros képregény szájíze a dolognak, ami jót tesz neki. Hogy a sushis hasonlatnál maradjak, ez olyan, mintha jönne egy étterem, amelyik beveszi a választékába a pörkölt-nigrit, meg a szalonnás nigrit (rizs helyett tarhonyával).
A sztorik színvonala változó, de még a leggyengébb sem megy közepes alá. Ajánlott érdeklődő bohémoknak, csömörödő mangásoknak, meg persze mindenkinek, aki nyitottnak vallja magát...
Utolsó kommentek