A magyar képregényes múlt gazdagabb, mint hinnénk. Ha a virágkor kifejezés barokkos túlzás ugyan, talán az még belefér, hogy a hatvanas-hetvenes éveket pezsgő időszaknak nevezzük, amikor sok figyelemreméltó mű született.
Ezek gyűjteménye a jelen cikk alanya, A Zöldeskék Bolygó Nem Válaszol, amely rövidebb, 3-6 oldalas szösszenetek koktélját kínálja. Címét az első történet adta.
Szenes Róbert Iparművészeti középiskolában végzett és a Képzőművészetin folytatta tanulmányait, azt azonban már nem fejezte be. Eleinte Könyvkiadóknak csinálgatott illusztrációkat, de tehetségével hamar felkeltette a szakma érdeklődését és hamarosan már az Ezermester Magazin vette szárnyai alá. Eleinte a Fülesnek csinálgatott képregényeket, itt talált rá igazán a sci-fi vonalra. Stílusának legfontosabb jegye a műszaki precizitás, amelyek képregényeinek legfőbb unikumformáló tényezői.
A kor szelleme természetesen a Science Fiction stílust hozta előtérbe. Hiszen itt még friss volt a világűrben megtett első néhány lépés és a holdraszállás feletti eufória. Kilencvenben eljutunk a Marsra, kétezerben már lehet majd menni a holdra nyaralni, kétezer tízben meg már az időben is lehet majd utazni. Az űrkutatás kezdeti lendületének elvesztése egy más blog (amúgy roppant érdekes) témája lehetne, nem is akarok ennél jobban elkanyarodni.
A gyűjteménybe fűzött szösszenetekben mind ott van valami régimódi, abban, ahogy a technokráciát kezelik, amolyan retro scinece fiction a végeredmény. A témák azért így is ezerfélék, az emberi testben történő zsugorított utazáson át a földönkívüli életformákkal való kapcsolat akaratlanul is végzetes mellékhatásáig rengeteg téma szóba kerül.
Ez azért is jó, mert a mentális sajtkukacok már jóval azelőtt továbbléphetnek, mint hogy megunják a cuccost. Felüdítő újabb és újabb kalandokra átevezni. Az egész élmény így folyton frissül, nem veszít üdeségéből.
A grafikai rész nincs túlbonyolítva, de akaratlanul is a retro-érzést erősíti. Itt nincsen semmilyen hivalkodó, hatásvadász képi megoldás, a pucér történet a lényeg, a képek meg azért vannak, hogy megmutassák, hogy is néznek ki a szereplők. Valahol úgy is fogalmazhatnék, hogy az alkotók nem ébredtek akkoriban még rá, hogy a képi megjelenés igenis eszköz, amihez bátran lehet folyamodni, de akit ez tényleg zavar, az amúgy sem venné meg a Zöldeskék Bolygót.
U.I. Ez egyébként ideális ajándék sztem azoknak, akik a hatvanas hetvenes évek fordulóján voltak kölkök.
Utolsó kommentek