A zombik birodalmában az Isten neve George A Romero. Volt ugyan egy két biztató zombi-elgondolás (pl REC, 28 Nappal Később), de Ő, aki a zseniális elsőt (Élhőholtak Éjszakája) és annak fokozatosan csökkenő színvonalú utódait megalkotta, egyedül többet tett le az asztalra, mint bárki a témában. Egy félisten azonban felbukkant, méghozzá a legváratlanabb irányból, a képregények szubkontinenséről. Robert Kirkman Walking Dead című ópusza a tavalyi év legnagyobb durranása volt comix berkekben. A képregényt a Remény Rabjai alkotója, Frank Darabont konvertálta tévésorozattá.
Aki nem látta az Élőholtak Éjszakáját, szerintem nem is élt igazán. Akkor George olyan alapokat fektetett le, amit azóta sem nagyon tudtak maguk mögött hagyni, akik ebbe a fába (zombiba) vágták a fejszéjüket. A zombifilmek határai szűk teret szabnak a történetvezetésnek, a zombiság gombamód terjed, maroknyi túlélő menekül/elbújik/bezárkózik, de idővel egyre reménytelenebb az egész, stb...
A Walking Dead képregény abban tesz hozzá a klisékhez, hogy egyrészt realista módra teszi fel a "Mi lenne ha?" kérdést, másrészt mert elmerül a krízishelyzetek csoportpszichológiájába, harmadrészt a rajzolás stílusa is végletekig leegyszerűsített, így a történet marad a középpontban, a grafikai kivagyiság nem vonja el róla a figyelmet.
Frank Darabont sem kispályás, horrort már rendezett (Köd, Burried alive), szóval benne lehet remény, hogy nem lesz fogyasztóbaráttá alakítva a remek alap. És lesz szecska, akció, vér, belek, agyvelő, csípés, rúgás, harapás, marcangolás, meg minden ami köll. Szóval az elvárások fent vannak a csillagos egekben, de hát ez természetes, mert jó az alap és jó a rendező.Gondoltam én...
Itt a trailer:
Utolsó kommentek